2026. május 12., kedd
05.12 Az első nap
Az első nap ritkán tökéletes. Ez sem volt az, de célba értünk, nagyobb problémák nélkül. De végtelenül elfáradva.
Mivel is kezdjem? Aki esetleg még nem tudná, ez a jubileumi, 10. túránk (a Kéktúrákat nem számolva.). Ennek ellenére vadonatúj dolgokkal kezdtük a mai napot. Először is nem a teljes hátizsák tartalmát cipeltük. Kb a fele cuccot kiszerveztük egy cégnek, akik mindenféle logisztikát csinálnak a Via Podiensis mellett, a csomagszállítástól kezdve az emberek, autók szállításáig egyik pontból a másikba. Vagyis a megrendeléskor megadott szálláson otthagyja az ember a táskát, mire célba ér, a táska már ott várja. Ez nálunk is így történt, bár volt némi halvány izgalom benne, hogy csak úgy, láthatatlan kezekre bízza az ember a holmiját. De az első próba sikeres volt. Apropó Via Podiensis: ez az egyik legforgalmasabb zarándok út Franciaországban. És ezen tervezük idén végig gyalogolni.
A másik újdonság az volt, hogy reggel misére mentünk. Nem lettünk katolikusok, csak a kíváncsiság és a praktikum vezérelt minket. Kíváncsiság az esemény iránt, és a praktikum, hogy tudjunk kora reggel credencialt venni. (Ez egyfajta zarándok útlevél, amibe gyűjtjük a napi pecséteket. Van szállás, ahol ez fontos, ráadásul szép emlék is egyben.) Én azt hittem, ez a májusi időpont még csendes lesz, egy-két tucat zarándok lesz majd csak a misén. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nem 2 tucat, sokkal inkább 20 tucat hátizsákos gyűlt össze a reggel 7kor kezdődő misére. A hátizsákokat persze nem lehetett a padok közé vinni, ott sorakoztak szépen a fal tövében.
Külön érdekes volt látni, hogy halad az egyház is a korral. A mise végén jöttek perselyezni egy szép kis fonott kosárral (tállal), ebbe dobhattad az adományodat. Eddig a sok évszázada megszokott módi. De a tál tetején ott volt az érintő kijelző, és választhattál, hogy mennyit akarsz adományozni, majd a bankkártyádat odaérintve, már ki is fizetted az összeget.
Még egy szokatlan dolog volt ezen a reggelen. A katedrálisnak, de bármely épületnek is jellemzően a bejárata valahol a falaiban nyílik. Nos, itt nem ez a módi. A főhajó kellős közepén van egy rács, ami a mise végén két oldalra felnyílt, és az alatta így elérhetővé vált lépcsőn lehetett elhagyni az épületet. És ez a főbejárat is!
Mire minden, credencial, papi áldás, kijárati lépcső összeállt és el tudtunk indulni, 8 óra lett.
A nap többi részében éltük a zarándokok egyhangú életét: egyik lépés a másik után, néha pihenő kis kávéval, sörrel, gyönyörködés a virágokban és a tájban.
Ami most új volt, az két dolog. A mise látogatóinak a száma alapján már sejthető, hogy az egyik a tömeg volt. Nagyon elszoktunk tőle, ráadásul korábban sokszor még fordított irányba is haladtunk, mint a tömeg: találkoztunk, köszöntünk és sose láttuk többé egymást. Itt meg volt olyan 3 fő (+1 kutya) társulat, akikkel 4-5 egymás kerülgetése is volt (bónusz: ráadásul egy asztalnál vacsoráztunk velük. Mielőtt valaki rákérdez, a vacsinál kutya nélkül voltak.).
A másik szokatlan dolog napközben a hideg volt. Erre azért valamennyire készültünk (lásd még fagyosszentek), de nagyon nem segített az sem, hogy magasan vagyunk. A csúcs ma 1220m-en volt. Napsütés alig, szóval maradt a kávé, tea, meg a vacsora, mint melegítő.
És minderre jött ráadásként egy vízhólyag. Vagy inkább kettő. Fogalmam se nagyon van, hogy sikerült sok száz vízhólyagmentes kilométer után két ekkora példányt beszereznem, rögtön az első nap. Még leginkább a sors fintora a gyanús: pár hete egy kollégának dicsekedtem, hogy én ezt meg tudom előzni. Erre jött a sors, kacagott egy jót és rögtön kettőt is adott, egymás mellé.
Napi gasztró
A tavalyi hagyományokat folytatva beszámolnék arról is, mivel pótoljuk a napközben elégetett kalóriákat. Ez jellemzően a vacsora, bár ma említést érdemel a reggel vásárolt, ebédre megevett sonkás, brie sajtos szendvics is: isteni volt!
A vacsora ma kevéssé volt extra, de bőséges volt, és főleg forró. Zöldségleves, csirkecomb cukkínivel, rizzsel és almapüré piskótával volt a menü, mindez kis vörösborral kísérve.
Volt egy érdekes közjáték: kihozta a házinéni a másodikat és először elém tette le a kaját, majd visszament a konyhába újabb adagokért. Udvarias ember lévén áttettem Erika elé a kapott tányért, ami kisebb bonyodalmat okozott a visszatérő házinéninek. Kiderült, itt nincs egyenlőség: a hölgyek tányérja egy, a férfiaké két csirkecombot rejtegetett a cukkíni alatt.
Saint Private d'Allier, 24,5 km, 8 óra