Szerencsére a szálláson ma nem fáztunk. Sőt, olyan jót aludtunk, hogy éppen csak odaértünk a csomaggal, mielőtt a szállítók elvitték volna. Igen, megfeledkeztem róla, hogy 8-ra már ott kellett volna lennie. Most a bemelegítés alatt a fele cuccunkat ők vitték, de ezután megint nekünk kell majd mindent cipelni, már nincs kapacitásuk új szállításra. Pedig Erikának nagyon megtetszett ez a szolgáltatás. Jó, rendben van, én sem tiltakozom ellene annyira.
Nem tudom, mondtam-e már, hogy tegnap? ma? van a mennybemenetel napja, ami ünnep a franciáknál. Ennek megfelelő számú ember van az úton. Rengeteg.
No de vissza az időjáráshoz. Ma mindössze csak a hideggel, az esővel, a hódarával, a széllel kellett megbírkóznunk. És ezeket teljesen véletlenszerű sorrendben kaptuk, volt hogy egyszerre többet is. Például 11 körül értünk egy jópofa helyre: egy épületekkel körbefogott U alakú udvar, padokkal, asztalokkal, tea, sajt, szendvics vásárlási lehetőséggel. Már csak a fal tövében kaptunk helyet, de ez ideális volt a szikrázó napsütésben. Megettük a reggel vett szendvicsünket a jó meleg napon, és indultam egy teáért, mikor a napsütés mellé kaptunk egy záport, aprószemű esővel. De a napot erről senki sem értesítette, szóval ő sütött tovább. Sokan eltűntek az udvarról, de az ereszalja minket még megvédett. Mire visszaértem a teával, sajttal, Erika már esőponcsóban volt. A nap is eltűnt, az eső komolyabb lett, mentünk a többiek után az egykori szénapadlásra. Ott meleg nem volt, de szél vagy eső sem
Indulás előtt itt már én is jobban beöltöztem, előkerült a kesztyű és a (cső)sál is, meg persze a poncsó. Innen kezdve nem is nagyon változtattunk ezen a felszerelésen. Ha sütött is a nap, nem annyi ideig, hogy túlmelegedjünk; ha épp nem esett, max a kapucnit vettűk le. De ezt sem mindig, ideális volt a szél ellen is. Egyszer ránéztem a hőmérőmre, 12 fok. Kizárt. Aztán rájottem, hogy a hőmérő a hátizsákon van, a ponchó alatt. Leszedtem, kiraktam kívülre, rögtön csak 7 fok lett. És az előrejelzés szerint lehet, hogy ezt a hőmérsékletet holnap még visszasírjuk.
A ma esti szálláson ezerrel ment a fűtés!
Napi gasztro
Ma napközben járt az agyam, többek között arról, hogy megszüntetem ezt a kis gasztro sarkot. Két nap és csak egyszer ettünk sajtot, a szendvicsek nagyon finomak, de csak szendvicsek (bár a mait reggel frissen nekünk csinálták), az esti kaják is hasonlóképpen finomak, de nem ütősek. Erre jött a fentebb említett házisajt, majd a vacsora.
Képzeljétek el egy nagy asztalt, amit a házinéni és 12 hátizsákos ül körbe. Este 7 óra, mindenki segített a terítésben, poharak megtöltve (fehér, rozé, alkoholmentesek), egészségünkre, és indul az esemény, ami 2,5 órán át tartott. Mindenki elmondja a nevét, hova valósi, hova tart. Nekünk segít egy srác, mert persze rajtunk kívül mindenki francia. Ezután jöhet az első fogás, majd nem sietős tempóban a többi fogás is. Beszélgetés, sztorizgatás, fogás. Négy fogás volt, persze, hogy soká tartott, de nagyon megérte!
Saláta házi sonkával, szalámival; bárány, állagát-megjelenését illetően pörkölt (de ízre nem az!) zöldbabbal; négy fajta sajt és végül flan, vagyis francia puding. Ez utóbbit kivéve mindegyiknél közbejárt a tál, ki-ki szedett magának. Persze közben bor, üdítők, a végén pedig tea és kávé.
Szinte a vacsora végén jön az egyik hölgy vissza az astalhoz és meglepődve mondja: minden fehér. És valóban: kint ömlött a hó/havas eső és esélyes, hogy reggel hógolyózunk.
Lajo. 26 km, 8 óra