Már a harmadik (negyedik?) napunk ment ugyanarra a kaptafára: reggel hosszabb-rövidebb bemelegítő után pár száz méterrel feljebb, egy gerincen megyünk hullámvasútazva egész nap. Este a szálláshoz persze újra le kell ereszkedni. Ez a nap sem volt kivétel - délig.
Mikor készültem az útra, találtam néhány fantasztikusnak tűnő helyet. Mit ad isten, egy alternatív úton. Tavaly Genf óta a GR65-ös jelzést követjük. Ma délben hűtlenek lettünk hozzá a GR651 kedvéért. Sajnos a hőség itt sem változott (olyan 34 körül mutatott a hőmérőm). Ez az út egyébként a Célé folyó völgyében megy, a következő napokon pedig kiderül, megérte-e a váltás. Ugyanis itt megint a szállás mizériába csöppentünk: sok a vadász, kevés a fóka. Nem mennék bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy több foglalással kapcsolatos levelet írtam, mint bármikor korábban. A legszebben hatszor szerepel a Re: szócska. Végül persze mégsem oda megyünk. Jelen állapotban holnap van hol aludnunk, de ezt a mait nehéz lesz felülmúlni: jól néz ki, iszonyatosan nyugodt, finom volt a kaja, házinéni tud angolul.
De vissza a délhez: útvonal csere megtörtént, a leereszkedés megvolt - és kb. ott is maradtunk. A Céle folyó mentén haladtunk, sík terepen. Voltak nyílt részek is, az nem esett jól a délutáni forróságban.
Mivel 4 előtt nem érhettünk célba, megálltunk az előző faluban. Olyan hűsítő helyet találtunk, amiről álmodozik az ember gyaloglás közben: patakpart, fűzfa alatt egy pad, láblógatás a hideg patakba. Csak egy kis hideg ivóvíz hiányzott (de meleg vízünk volt, az is valami).
A mai szállásunkon a gazda a művész és a szakács js egyben. A művészetének a termékei mindenhol ott vannak: kisebb-nagyobb szobrok a kertben, szobrok a szoba polcain. És még jól is főz.
A házinéni felelős a kommunikációért, rengeteget beszélgettünk. A többiek (kutya, macska, kecskék, szamarak) emelik a hely színvonalát.
Ja, és ilyen a hely:
Napi gasztro
Ma a napközbeni étkezés gyakorlatilag elmaradt. Érdeklődés még csak-csak lett volna rá, de az nem találkozott a kínálattal. Vagyis amíg lett volna mit enni, nem voltunk éhesek, mire megéheztünk, nem volt mit enni. Úgyhogy a tartalékokat éltük fel: alma, narancs, reggelről maradt croissant.
Cserébe a vacsora emlekezetes marad: bio termelésből származó fehérbor aperitívnek, majd uborka saláta sajttal, csilivel, mogyoróval. A kenyér házi sütésű, egy közeli malomból származólisztből. Főétel spagetti helyi fekete disznóból készítve. Abban nem mélyedtünk el, hogy a fekete disznó mit jelent: tenyésztett vaddisznót vagy valamilyen helyi fajtát. A desszert fagyi, bogyós gyümölcsökből készült, rummal megbolondított öntettel. Midenmellé vörösbor a fehérrel megegyező pincészetből. Remélem semmit nem hagytam ki, de majd a korrektor (Erika) úgyis megjegyzi.
És az sem volt semmi, ahol mindezt elfogyasztottuk.
