Reggel olyan 11ig lehet normális hőmérsékletről beszélni, utána beindul a fűtés. 12-1 között tegnap is, ma is átvesszük az erre a célra tartogatott hosszú ujjú ingünket. Talán hihetetlen, de sokkal hűvösebb, mint a póló, és még a karunk sem sül ropogósra. Amennyire csak lehet, árnyékban mozgunk, már ha választhatunk. De pl. ma kettőkor árnyékban 30 fok volt, menet közben, napon 32-34.
Egyébként ma centire ugyanannyit mentünk, mint tegnap, de a szintemelkedés csak a tegnapi kétharmada volt, és az sem olyan meredek. Ez egy órával rövidebb menetidőt eredményezett. Annyira, hogy beelőztük a táskánkat: mi már itt vagyunk, ő meg még valahol utazik.
A táj változatlan: gerinc túra, aszfalt (ma kicsit kevesebb), nap, árnyék (ma kicsit több).
Közben megjött a táska. Reggel így hagytuk ott a szálláson, valaki ment érte, elhozta erre a szállásra. Ja, ez 6 ember csomagja, a miénk a középső táska.
Napi gasztro
Ma pont félúton találtunk egy üvegtigrist. Sajnos képet nem csináltam, pedig könnyebb lenne elmagyarázni. Mindenhol kis zászlók, csetreszek, átláthatatlan rendszer szerinti ülőhelyek egy fedett fészer alatt. A tulaj pedig beszélt. Függetlenül attól, volt-e valaki a közelben. Az út, ahol a hátizsákosok mentek, olyan 20-30 méterre volt tőle. Na ott
mindenkinek köszönt, invitálta be. Rajtunk kívül mást nem tudott megfogni, lehet van valami a helyről a francia útikönyvekben.De, mint kiderült, nem volt alternatívánk. És én még ettem is, ezt:
Ne kérdezd, nem akarod tudni. Sajt és tészta biztosan. Erika csak megkóstolta, és inkább a diétát választotta. Talán nem volt benne semmi veszélyes, már 6 órája volt, és még semmi tünetem.
A vacsink saját megoldású volt. Pizzában gondolkoztunk, de hamburger lett belőle. Meg kis vörösbor.
És csodák csodája, ma pontosan tudjuk, mit ettünk. A BBQ Erikáé, a másik az enyém. És igen, érezni lehetett rajta a kecskesajt izét.
Figeac, 24 km, 8 óra