Talán az egyetlen változás, hogy a hegyek a háttérben megint nőttek egy keveset.
A történések is az unalomig ismertek, hisz ez volt a 35. napunk: az ebéd (és most kivételesen a reggeli) beszerzése érdekében kisebb kerülőt kellett reggel tennünk, és lefotóztam a boltot. Helyesebben a pékség édesség részét. A nem édesség rész még egyszer ekkora volt. Meg is dicsértem, hogy ennyire szép a boltjuk. Őrült neki.
Ebédig kellemes utakon mentünk, haladtunk is rendesen. Mikor már nagyon korgott a gyomrunk, találtunk egy buszmegállót, ahol le tudtunk ülni ebédelni. Esélyes, hogy nem igazi buszmegálló volt, merthogy tömegközlekedés nem igazán van ezekben az apró, sokszor elszórt településeken. Ez volt a látkép az ebéd alatt.
Utólag kiderült, nagyon jó helyen álltunk meg. Innen kezdve szinte csak aszfalt, árnyék csak mutatóba.
Még a vízünk is elfogyott olyan 3-4 kilométerrel a vége előtt. Kis segítséggel találtunk ott, ahol a Kéktúrán is mindig: a temetőben.
Volt egy kastély is az út mellett, de magániskola volt benne, nem mentünk be.
Volt egy kastély is az út mellett, de magániskola volt benne, nem mentünk be.
A mai szállásunk eléggé a világ végén van, de a kilátás nem rossz.
Napi gasztró
A kempingben semmi nem volt reggel, így egy pékségben reggeliztünk: chocolatine és kávé volt a menü.
Ebédre megint quiche lett, parajos és paradicsomos. Nagyon ritkán veszek egyformát, mert (optimista megközelítés) így többfélét meg tudunk kóstolni, avagy (pesszimista megközelítés) ha az egyik nem jó, akkor a másik ezt ellensúlyozhatja. Nem mintha ettünk volna bármi rosszat az elmúlt 5 hétben.
És különösen igaz lett ez a vacsorára. A szokott koreográfia: megkapjuk a kaját, elmondják mi van benne/ hogyan készült. Egy részét megértjük, egy részét valaki lefordítja, a többit kitaláljuk. Vagy nem. De ha finom, végülis mindegy, mi is az. És a mai finom volt: citromos-narancsos aperitív, zukkini krémleves, sertés hús ratatouille és karfiol körítéssel, salátával, helyi sajttal. A desszert mascarpone volt. Itt még valamit cizelláltak volna rajta, de azt nem értettem, de igazából nem is volt fontos.
Aroue, 24 km, 7,5 óra