Korábban is indultunk, mert féltünk a melegtől, de a természet is segített: délig azt sem tudtuk, mi az a nap, csak 20-25 fok volt. Most, így 5 után már ismét a 30 fokot közelítjük.
Különösen jó volt a nap mentesség egy meredek, hosszú, csupasz emelkedő leküzdésekor.
Ez a meredek annyira összerántotta a társaságot, hogy a 'csúcson' (290 méter) kb 10-15 ember ebédelt, köztük persze mi is. A kilátás jobb is lehetett volna, sajnos a Pireneusok nem látszódtak jól a párás időben.
A lefelé úton már éledezett a nap, mire célba értünk fél 4kor, már teljes erőből sütött. Meleg lesz a holnapi utolsó napunk.
Ja, és az ünnep: lefelé jövet elértük a gyalog teljesitett 8000. kilométerünket! Ott csak néhány fotó készült, célbaérkezés után ittuk meg az áldomás sört.
Napi gasztró
Elég soványnak indult a nap, a szokásos reggelin kívül nem volt számottevő kajánk. Útközben azonban szerencsénk volt, sikerült venni egy sonkás szendvicset. Nagy szó, mert nagyon kihalt volt a vidék, kb ezen kivül semmi vásárlási lehetőség nem volt. Ez sem bolt volt, csak egy szállásadó árult italokat és szerencsénkre szendvicset. Amiről persze nem készült kép, mert mire észbekaptam, már meg is ettük. Úgyhogy kép csak a baszk süteményről van.
A vacsora minden szempontból méltó volt az ünnephez és ahhoz, hogy ezen az úton ez volt a búcsú vacsoránk.
Először is a helyszín:
Másodszor a fehér sangria aperitív utáni falatkák, a zöldségleves, egy helyi étel borjúból és végül ismét a baszk süti.
Ostabat-Asme, 21 km, 8 óra