még rá is tett egy lapáttal, a napon gyalogolva mutatott 36 fokot is a hőmérő.
Emiatt is korán indtunk. Házinéni kérte, hogy írjuk rá a nevünket egy kőre, és tegyük a többi közé. Az a fehér csillag csupa ilyen követ tartalmaz, a miénk is ott van valahol.
Beszereztük az ebédnek valót, aztán hajrá! Merthogy négy, olyan 80-100 méteres emelkedőt ígért a mai nap. Mindezt úgy, hogy 100 m alatt és 250 m felett nem voltunk. Mint egy hullámvasút. Siettünk, hogy még a nagy meleg előtt letudjunk kettőt, esetleg hármat ezekből.
Két és fél óra alatt kettőt sikerült, de még éreztünk magunkban erőt a harmadikra is, úgyhogy nem pihentünk sokat. Vesztünkre. A következő 2,5 órában teljesítettük a másik két emelkedőt, de a pihenés már nagyon hiányzott. Igazából nemhogy pihenni, még leülni sem tudtunk, nem volt hova. A fű térdig ért, pihenőhely semmi. Pontosabban egy volt, de egyrészt a napon, másrészt ha ráültem volna a padra, menten összeroskad. Úgyhogy mentünk, míg a sors ránk nem mosolygott.
Árnyas erdő közepén asztal, pad, hidegvizű forrás. És 12 hátizsákos úgy, hogy előtte kb senkit nem láttunk. Mindenki itt pihizett min egy órát, magunkat is beleértve. Utol is értek a tegnapi hálótársak (is), szóval nagy találka hely lett.
A maradék 5 kilométert már ripsz-ropsz letudtuk, az aszfalt, a nap és az árnyék hiány ellenére. De jó is, hogy korán beértünk, mert egyrészt nagymosást tudtunk rendezni, másrészt jó volt a víz a kemping úszómedencéjében.
Még 3 nap és 65 km. Szinte ott vagyunk. Mögöttünk már több, mint 700 km van.
Napi gasztró
A fentebb említett reggeli ebéd beszerzés két szendvicset (kacsás és marhahúsos) és két almát jelentett. Pillanatok alatt fogyott el délben.
A vacsoránkért ma meg kellett dolgoznunk, mert a kempingben ma minden zárva volt. A város 10 perc séta, találtunk éttermet is, de eléggé furán néztek ránk: csak egy-egy főételt kértünk, és nagyon hamar végeztünk, nem voltunk túl franciásak. De a kaja, különösen a csirke, finom volt.
