Tegnap este (még a vacsora előtt) Erika kibulizta, hogy befűtsenek a szobánkba. Nem akaródzott nekik, ajánlottak neki takarót, melegvizes palackot, de hajthatatlan maradt, úgyhogy kellemes melegben aludtunk (bár a felajánlásokat is elfogadta 😉). Reggel gyönyörű napsütésben és a már-már kánikulai +4 fokban indultunk. Jellemző az edzettségünkre, hogy ehhez már nem kellett a legmelegebb szerelésünket felvenni. Pillanatok alatt egy lápos, dimbes-dombos vidékre jutottunk, amit össze-vissza behálóztak a kőkerítések. Nagyon normandiai, vagy még inkább skót érzés volt (bár ott még nem jártam). Mutatom:
Kiderült, hogy Aubrac régióban járunk - ha esetleg ez segít valakinek azonosítani a vidéket. Mindenfelé "szétdobált" kövek, és irdatlan mennyiségű nárcisz.
Az idei túra első kitérőjét is megejtettük (lesz még...). Tervezéskor vettem észre egy vízesést, ami csak 2 km kitérőt jelent. Persze, hogy erre kellett jönnünk. Tegnap este a vacsoránál kicsit meg is lepődtek a háziak, hogy a térképemen azonnal tudtam mutatni a helyet. Nem Niagara, de mutatos kis darab volt. Ítélje meg mindenki maga:
Persze én lementem alulról is megcsodálni.
Az este nem várt módon izgalmasra sikeredett. Holnapra nem volt még szállásunk, a levelezéses próbálkozásaim nem jártak sikerrel, úgyhogy felkerestük a helyi idegenforgalmi irodát, mit tud ajánlani. Azt mondta, hogy ne májusban jöjjünk, júniusban minden üres lesz. Nem voltunk kisegítve, úgyhogy küldtem sms-eket, telefonáltam, végül 20:40-kor mondta egy franciául beszélő hölgy az angolul felvetett kérésemre, hogy rendben. Most holnap estig várhatunk, hogy kiderüljön, tényleg arra mondott igent, amire én gondolom.
Napi gasztro
Vasárnap lévén a reggeli után egy egész napos éhezésre készültünk (vasárnap délután minden bezár, az éttermek is). Részben teljesült a terv: bár a vízesésnél levő "üvegtigrisben" elfogyasztott sült krumpli volt a mai főtt étel, de sikerült vacsorát szereznünk, és napközben még friss, meleg vasárnapi süti is került.
Történt ugyanis, hogy az egyik falucskában ki volt írva, hogy Tatie biscuits. A tatie jelentése bizonytalan volt, de a másik szó az bizony süti! Nyertünk: ha nem nézzük a feltételezhetően magas alapárra felszámolt vasárnapi felárral megbolondított, frissességi árrést is tartalmazó árat, akkor marad egy finom és még meleg süti.
A cél városkába beérve pedig belebotlottunk egy termelői standba: kenyér, sajt, felvágottak. Mi más kellene egy vacsorához? (Mondjuk zöldség és bor, de ne legyünk telhetetlenek.)
