Reggeli, indulás - semmi extra, a város még mindig varázslatos. Aztán 70 m süllyedés után egy durva emelkedő. 300 m fel, 2 km alatt. Maradjunk abban, hogy az sok. Ezután fel-le egy gerincen, körbe végtelen kilátás, viszonylag sok aszfalt és meleg.
Azután jött az utolsó 6 km. 150 m lefelé, majd 150 m fel, majd 150 m megint le. Mindebből az első kettő egy városban, aszfalton, 32-34 fokban, késő délután. Nagy bajban lettünk volna, ha a teljes zsákot visszük, de így félig terhelve sem volt egyszerű. Az utolsó órában már a viztől is megcsömörlöttünk. Nekem egy korsó hideg sör volt minden vágyam, amivel végül fél hat felé jutalmazhattam meg magam.
Majd elfoglaltuk a szállást, ahol volt egy kis medence. Muszáj voltam kipróbálni, úgyhogy bő egy héttel a hó után, estefelé, 30 fokban úsztam pár hosszt. Alig csökkenti a teljesítményemet, hogy a medece csak 10 m hosszú volt.
Napi gasztro
Kora délután botlottunk bele egy "üvegtigrisbe", így ma rendes és kifejezetten finom ebédünk volt. Ne kérdezzétek, mi a neve, mert csak ráböktem, hogy azt kérem. Cukkíni és paprika biztosan volt benne.
A vacsira többször visszakérdeztek a foglalás után, hogy kérjük-e az 'étel tálat'. Persze, kérünk vacsorát. Aztán kiderült az ok: nem ők főztek. Kaptunk egy felvágott, sajt, sonka tálat és egy lasagnát. Az utolsó morzsáig betermeltük.
Livinhac-le-Haut, 24 km, 9 óra