Egészen az első városig (olyan 10 km) még fényképet sem csináltam, annyira bent voltunk az erdőben. Aztán beértünk egy városkába, ahol először volt olyan francia kisváros érzésem, bár a képeken annyira talán nem jön át:
Megérkeztünk, elfoglaltuk a helyünket és próbáltunk holnapra foglalni. Esélyünk sem volt. Úgyhogy irány a turista iroda, ahol két roppant kedves és segítőkész hölgy volt - szerencsénkre. Mint kiderült, nekik nem kötelességük felhívni a szállásokat, csak listát adni róluk. Ehhez képest 1,5 órát telefonálgattak, hívták sorba a szállásokat, mire lett két hely holnapra és holnap utánra. Nem győztünk hálálkodni nekik. Kiderült még egy ok, ami ezt a nagy forgalmat okozza: az egyik, általunk is érintett településen hétvégén állatkihajtás lesz: mennek a nyári legelőre a feldíszített tehenek. Özönlenek az emberek rá, és persze elfoglalják a szállásokat.
Ezután már nyugodtabban sétáltunk a városban, aminek jónéhány pontja roppant fotogén:
Napi gastro
A kulináris élményeink ma nagyon visszafogottak voltak. Ebben közrejátszhatott az a nem kevés légy is, amik részt szerettek volna venni az étkezésben. Néha sikerült is nekik. De nézzük a menüt: borsóleves, paradicsomos kolbászos (?) tészta, almás süti. Bocs, de csak a tészta összekavarása után ugrott be, hogy fotózni is kellene.
Espalion, 16 km, 6 óra