Így volt alkalmunk az összes pihenőhelyet kipróbálni: egy kávézót, egy piramist és egy (jobb név híján) kerti kávézót.
Az első kávézó az, ami a neve. Teraszon ücsörgés, kis örömködés, ha épp ismerős ment el mellettünk.
A piramis már izgalmasabb. Ráadásul vagy 150 métert szintkülönbséget kellett leküzdenünk, hogy elérjük. Egy piramis formájú építmény, palával fedve, ami alá be lehet menni. A kilátás csodás, sőt még drónoztam is! (De az eredmény majd csak később lesz elérhető.)
A harmadik pihenő egy kert volt, ahol rántottát, sült krumplit lehetett enni, meg persze volt ital is. Nekem szimpatikus lett az 1/4 rouge (vörös) felirat, úgyhogy egy darabig elücsörögtünk, pedig Erika is besegített. Bátrak voltunk, már csak 2,5 km volt vissza.
És ha már pihenő, rögtön megszerveztük a holnapi csomagszállítást. Kb ma volt az első nap, amikor egy szál pólóban mentünk, minden más a hátizsákban volt, és ezért az elég nehéz lett. Úgyhogy holnap a táv (23 km) és az emelkedő (kb tízóraira 300 m, 3-4 km alatt) miatt megint szállíttatni fogjuk a cuccunk felét.
Már ez a hely is hangulatos volt, de a kis falucska, ami utána következett, az fantasztikus volt. Beszéljenek a képek:
Mire mindezt leküzdöttük, már célba is értünk. Hatalmas kastély, középkori hangulatú városka, de mi azon izgultunk, hogy milyen lesz a szállás. Egy telefonszámunk és egy nevünk volt, amit szerintük meg fogunk látni. Igazuk lett, bár nem egy táblán, hanem magán az épületen fedeztük fel a nevet. A garázs feletti épületet hozták rendbe és adják ki. Összesen 25-30 négyzetméter, roppant kedves házigazda, terasz hátul (most itt írom a blogot egy napozóágyon), terasz elől, ahonnan látszik a kastély. Csend, madárcsicsergés. Hihetetlen, mit produkál időnként az élet. Mindezt teljesen elfogadható áron.
Azért a negatívumot sem hallgatom el: nincs kaja. Úgyhogy fürdés, mosás és hajmosás! (először az ittlétünk alatt, eddig fejünkre fagyott volna a víz) után bementünk a városkába innen, a kertvárosból. Legyűrtük azt a 300 métert 😀
Persze a fontossági sorrend az volt, hogy először pecsét, aztán a kaja. Irány a templom, ott semmi (a templom szép), a turista iroda zárva, marad a kastély. Siker! De ha már ott vagyunk, szét is nézhetnénk benne. És itt jött a mai nap meglepetése. Az egyik falon családfa, rajta kimelve egy név: Giscard d'Estaing. A fiatalabbaknak talán már nem mond semmit, de a 70es években francia köztársasági elnök volt. A város neve Estaing, vagyis sikerült az egykori francia elnök családi kastélyába botlanunk.
Napi gasztro
Magunknak kellett beszerezni a vacsorát, nem vittük túlzásba. A kastély tövében, a sétányon árult egy hölgy tócsnit (vagy legalábbis az íze arra hajazott leginkább), mellette egy pizzasütő árulta a frissen készülő pizzákat. Nagyon rövid gondolkodás után maradtunk a 2 tócsni, 1 pizza felállásnál. Míg elkészült a pizza, szereztünk helyi sört. Egyszerű, de nagyszerű. A meglepetés a szálláson ért minket: a pizzán krumpli is volt!
