Az lett. Nem kicsit, nagyon. Reggel már negyed 7kor indultunk, tudván, mi vár ránk. Hiába az időjárás előrejelzés (35 fok; meglett, sőt még több is), a józan eszünk (ezt nem kellene), ezt most be kellett vállalni. Egyszerűen a két pont (Bouziès-Cahors, hivatalosan 32 km, 700 m emelkedéssel) között nem találtunk szállást. Tegnap reggel elérhető volt még egy nagyon jó hely, de végül lemaradtunk róla. Ezután semmi. Hiába vettünk volna ki még egy szabadnapot, a szálláshelyzet nem változott volna. Úgyhogy mély levegő, korai kelés, hajrá.
A hajrá olyan jól sikerült, hogy délig kb meg sem álltunk. Igen, 6 óra egyhuzamban, 20 km. Ráadásul a mai 506 m szintemelkedésből eddigre megvolt kb 500 méter is.
Szóval a déli 1,5 órás pihenő (lásd napi gastro) kellett, mint egy falat kenyér.
Mondanám, hogy ebéd után suhantunk, de mégsem füllentenék ekkorát. Tény, hogy sík terepen és az ártéri erdő árnyékában nagyon jól lehetett menni, de suhanásról erős túlzás lenne beszélni. Ennek legfőbb akadályát a délelőtti 20 km, továbbá a hűtővíz túlmelegedése jelentette: a kulacsokban lévő vizet tuttira senki meg nem inná normál körülmények között. Simán volt 30 fokos.
Apropó, fok: ebéd közben rámszólt Erika, hogy 50 fok van. Ezt azért picit erősnek éreztem, be is húztam a hátizsákot (rajta a hőmérőt) a napról. Pillanatok alatt beállt a hőmérséklet a (nem) megnyugtató 44 fokra.
Mikor elértük a cél várost, új (visszatérő) dolog kezdett minket zavarni (a hideg sörre vágyakozás mellett): hol alszunk holnap? Az addigi próbálkozásaim mind zsákutcának bizonyultak, a csomagszállítás megrendelési határideje (18:00) pedig vészesen közeledett. Irány a turista iroda! Csodát ő sem tudott tenni, így holnap csak olyan 15 km vár ránk, ami lehetővé tesz egy késői indulást, előtte némi délelőtti városnézést. És ha már ott voltunk, holnaputánra is foglalt nekünk. Pontosabban beszélt, majd átadta a telefont, hogy a tulaj velem akar beszélni. Meglepődtem a dolgon, de a biztos szállásért mindent! Beleszóltam angolul, majd kis híján hanyatt dobtam magam: a telefonba magyarul válaszoltak! Az első (nem Erikától származó) magyar szavak majd 3 hete. Kiderült, hogy a tulaj ugyan holland, de 12 évig élt Magyarországon. Naná, hogy holnapután nála alszunk!
Ezután elszenvedtük magunkat a mai szállásunkra. De ehhez már vennünk kellett egy-egy üveg hideg vizet, amit kb egyből megittunk. Azóta ki sem mozdultunk a szobánkból, a sör beszerző utamat leszámítva. Illetve az utolsó bekezdést a hotel tető teraszán írtam, ezzel a kilátással.
Egy kérdés még felmerülhet: hogy lett a 32 km-ből 30, a 700 emelkedésből 500. Nos, nem kell szolgai módon követni a jeleket, ha van jobb, lehet használni azt. És hogy mások is így gondolják-e? Ebédnél összefutottunk egy ismerős párral. 3 napja találkoztunk először, azóta már aludtunk ugyanazon a szálláson is. Ők figyelmeztettek, hogy nehogy a hivatalos úton menjünk, mert a folyópartinál nem kell hegyet mászni. Mondjuk ez eszembe sem jutott (én is azt terveztem), de jó volt tapasztalni, hogy más is optimalizálja az utat.
Napi gasztro
Reggel túl korán indultunk ahhoz, hogy bármi nyitva legyen. Tegnap este túl sok minden kaját már nem sikerült beszereznünk, így csak némi keksz, magok, és gyümölcs volt nálunk a vésztartalék fehérje szeletek mellett. Mindebből persze semmit nem ettünk meg induláskor. Sőt valojában napközben sem: a teljes fogyasztásunk egy db banán volt délig. Így nem tudtunk és nem is akartunk az ebéd meghívásnak ellenállni. A meghívás úgy zajlott, hogy beültünk egy étterembe, ahol hozták a menüt. Ezt:
Nem álltunk ellen. De ne kérdezd, pontosan melyik mi volt.
Most estére kiderült, hogy ez volt a mai teljes étkezésünk. Na jó, este még megettük a magokat, meg a pár napja cipelt Conques-i sütik maradékát.
Cahors, 30 km, 11,5 óra