Nem volt említésre méltó műemlék (egy esély akadt, de az zárva volt), az utolsó 12 km totál sík terep volt, nyílegyenes út, ami egy forgalmasabb úttól nem messze ment, árnyék minimális. De legalább nem sütött a nap, így ez nem volt zavaró.
Az egyetlen "izgalom" az volt, hogy kivel találkozunk. Kerülgettük egymást jó pár ismerőssel. Pl van két hölgy, akikkel a mai szállást is beleszámolva, már háromszor aludtunk ugyanott. Ráadásul tudnak angolul, és nagyon kedvesen szoktak segíteni.
A tegnapi belga lakótársainkkal is össze-összefutottunk, de esélyes, hogy velük már nem találkozunk, ma ők itt befejezték.
Volt egy svéd férfi is, akivel az elmúlt 2-3 napban néha találkoztunk, pár szót váltottunk.
Meg persze jópár francia, akikkel látjuk egymást az úton és a szállásokon.
A nap első felében azért volt pár jó pillanat:
Végtelen kukorica földek és szőlő ültetvények:
És a képeket válogatva találtam még egy izgalmat: kaptunk egy kis reggeli hideg zuhanyt, pedig nem is kértük.
Igen, a kukorica öntöző vizéből jutott a gyaloglóknak is. Azért igyekeztünk túljutni rajta mihamarabb, mert nem volt még 20 fok sem, a víz pedig kifejetetten hideg volt.
És ami még említendő: túl vagyunk a 600 kilométeren!
Alig-alig van már hátra, kb csak 160 km.
Napi gasztró
Nem bíztuk a véletlenre, egy korai ebédet fogyasztottuk. Jól tettük, utána a célig semmi sem volt.
A vacsora inkább volt praktikus és tápláló, mint kifinomult: zöldségleves, lencse kolbásszal, sajt és puding.
Aire-sur-l'Adour, 20 km, 6,5 óra