Azzal kezdtük, hogy még a városban felkapaszkodtunk olyan 100 métert, egy pékségben ebédet vettünk, majd gyönyörű, madarakkal teli tó mellett haladtunk. Eddig jó. Nem is értettük, hogy tegnap este a házinéni miért ecsetelte annyira a dolgokat: kilométereken keresztül semmi nincs; hol tudunk vízhez jutni; a szakasz túl hosszú, de rövidíthető. Aztán egyszer csak megértettünk mindent.
Egy olyan síkságra értünk, aminek - látszólag - nem volt vége.
Se fel, se le egy métert sem, hosszú, egyenes szakaszok, mint tegnap, de annál sokkal egyhangúbb. Kukorica vagy borsó földek, árnyéknak meg a nyoma se. Szerencsénkre csak olyan 22 fok volt, de mondjuk 30-35 fok körül már nagyon gyilkos lehet ez a szakasz.
Pihenőnek nyoma sincs, nincs hova leülni, pihenni. Szóval nem egy kedvenc rész, olyan 10 kilométeren át.
Végül majdnem 3 óra folyamatos menés után találtunk egy gerendát, amire le tudtunk végre ülni. Megettük a reggel beszerzett ebédet, pihentünk. Mikor újra elindultunk, kiderült, hogy az élet megint mókázott egyet: kb 200 méter múlva pad és asztal várta a vándorokat. De innentől kezdve változott a táj: ismét dimbes-dombos lett, erdők, mezők. Messze nem egyhangú.
Mi ugyan kicsit elrontottuk a dolgot, mert megfogadtuk a házinéni tanácsát, és rövidítettünk - aszfalton. De megérte, mert egy olyan faluba jutottunk, amit nagyon kitaláltak.
Egyrészt van egy adottsága, ide látszanak a Pireneusok.
Másrészt bár+bolt egyben, de nem semmi kínálattal. Sörök, borok aszerint, hogy milyen messziről származik. Pl. a borból volt helyi, 9 km és 25 km. De a sör is hasonló.
Harmadrészt a felkészültség: a gyaloglókat a bárban fogadják, kaptunk egy laminált lapot a legfontosabb tudnivalókkal. A helyi étterem este zárva, de előre elkészített kaját tudott adni (ok, rendelni kellett előre). És végül hotel szintű szoba, kilátással a Pireneusokra, a tegnapi városi szállás árában.
Tisztára, mintha üdülnénk, leszámitva azt a legyalogolt bő két tucat km -t.
Napi gasztró
Az ebédet már reggel megvettük, számitva a "sivatagra". Egy vegyes menü lett: quiche és kerek szendvics. Az a tapasztalatunk, hogy a bagettból készített szendvicshez képest a beltartalom sokkal erősebb ezeknél a kerek szendvicseknél. Most a töltelék tonhal, tojás, szardella és persze saláta volt. A quiche esetében a rokfortost választottuk.
A vacsora előre csomagolt volt. Azt hittük, hogy olyan megúszós lesz, de nagyot tévedtünk. Több kacsamell volt benne, mint köret.
De a vacsora háttere mindent vitt.
Pimbo, 26 km, 7:45 óra