Pl. hogy reggel milyen jó hűvös volt, mennyire jól lehetett haladni. Sőt, drónozni. (Igen, ezt is majd később osztom meg.)
Vagy hogy milyen öreg kápolnát találtunk az útvonal mellett. (Drón, később)
Vagy a déli piacról, amit az út menti reklám alapján jóval nagyobbnak reméltünk. De arra tökéletes volt, hogy hozzájáruljon a mai ebédhez. (lásd napi gasztró)
Vagy az esti szállásról, amit egy nagyon kedves hölgy vezet. A szállástársak (4 francia, ebből 2 Reunionból) is roppant segítőkészek. Sok mindent lefordítottak nekünk, ezzel bevontak minket is a társalgásba.
Apropó, társalgás. Nem tudom, hogy írtam-e már, hogy a vacsora mekkora program. Ha 1,5 óra alatt befejeződik, az egy kapkodós esemény volt. A mai több mint 3 órát tartott, azért ez is extrém. A menetrend ez volt:
- 6-kor közösen átvonultunk a helyi boltba, ahol mindenki kifizette a vacsoráját.
- visszafelé ketten férfiak cipeltük a hűtőtáskát a vacsorákkal
- credencial pecsételés, a szállás kifizetése
- aperitív
- terítés
- étkezés, 4 fogás
- mikor már azt hiszed, vége, megkérdezi a házinéni, hogy teát vagy kávét kér-e valaki. Természetesen van 4 jelentkező (a hölgyek, Erikát is beleértve) a teára
- friss verbena levelek szedése a kertben, majd ezek megmutatása az asztalnál ülőknek.
- mindenki megszagolja, dicséri (ok, ezt muszáj volt, annyira jó volt az illata)
- tea készítése, kitöltése
- várakozás, hogy lehűljön a tea
- mikor mindenki lenyelte az utolsó kortyot, még vártunk 5 percet, majd feladtuk, és
- asztalt bontottunk
És mindeközben folyamatosan beszéltek. Néha élvezzük, pl amikor kajáról beszélnek, néha roppant módon unjuk. Néha bevonnak minket is, néha ülünk, mint a sült hal. Néha sikerül bekapcsolódnunk, mint pl ma is. Körbe mutattak egy fényképet, amin felismertük azt az embert, aki sok-sok napja bejött egy szállásra és enni kért. Persze elmeséltem, ők pedig azt, hogy a neve Thomas, 8 éve él a caminón. Persze nem csak ezen, hanem össze-vissza.
Szóval semmi kiemelkedő extra, de a körülményekhez képest egész jó kis nap volt. Sajnos (Erika szerint szerencsére) már csak 4 nap, alig 90 km van hátra.
Napi gasztró
Tegnap vacsora előtt már készen volt a blog, este csak rányomtam a publikálásra - vacsi nélkül. Most pótolom ezt is.
Öten voltunk az asztalnál: a házinéni, 2 francia és mi. És 3 fajtát ettünk: a franciák a saját kajájukat, mi hárman ugyanazt, de a házinéni kolbászt nem evett, bort nem ivott. Fura volt ez az összevisszaság.
A leves zöldségleves volt, a többit a kép jobban elmeséli.
Es akkor a mai nap.
Az ebéd piacos volt: az eper és a paradicsom onnan származott, de a (még neleg) kenyér és a pâté de campagne boltból származott. A kaja isteni volt, a kilátás nagyszerű.
A vacsora ilyen cipelős volt, ahogy fentebb írtam. Kicsit tartok ezektől, de eddig feleslegesen.
Ja, és az aperitív: pastis, vagyis ánizslikőr. A kép csalóka, max 1 dl volt az egész hígított ital:
Maslacq, 24 km, 8 óra