Reggel nagyon misztikus volt a táj, párás,ködös reggelre ébredtünk.
Ahogy mindenki, mi is igyekeztünk mihamarabb indulni, 13 órától már 30 fok feletti hőmérsékletet ígértek, a csúcs 34 fok. Az nem az a kimondott sétáló idő.
A táj reggel fantasztikus volt, összességében az út is teljesen rendben volt (árnyas, nem túl meredek emelkedők). Vagy csak már megszoktuk?
Éppen delet harangoztak, amikor beértünk a cél előtti utolsó nagyobb településre. A tábla szerint 3,5 kilométerrel voltunk a cél előtt, kicsit megálltunk pihenni. Fél óra és némi kaja után vágtunk neki az utolsó szakasznak.
Na ez már kevésbé volt barátságos. Annyira nem lepett meg a dolog, a nagyobb települések körzete sosem tartozott a legszebb helyek közé. Aztán egyszer csak megérkeztünk. Van egy kapu a városfalon, stílusosan Szent Jakab kapu, ezt értük el háromnegyed kettő körül.
Ettől olyan 50 méterre van az önkormányzati szállás, ami előtt befejezettnek tekintettük az utunkat.
Miért pont itt? 2011. június 8-án reggel erről a szállásról indultunk a Caminóra, vagyis itt kezdődött az első, nem magyarországi túránk. Célbaértünk.
Napi gasztró
Nagyon rövid leszek, mert nincs miről írni. A déli megállónkban az ebéd a hátizsák ürítés jegyében zajlott: csoki, banán, némi keksz. Frissen csak egy kis sajtot vettem a közeli boltban, meg persze italt. Tudom, nem egy ünnepi ebéd, de a beérkezés most sokkal fontosabb volt.
Saint-Jean-Pied-de-Port, 21 km, 6,5 óra