De előtte még egy szó a kastélyról: nem, nem kellett a szellemekkel fogócskáznunk éjjel. Bár volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodtam. De csak egy bagoly kiabált pont a mi ablakunk párkányán. Egyébként nyugodt volt az éjszaka, amit az is segített, hogy csak 4 vendég volt a kb 20 férőhelyen. Napsütésben jobban mutatott volna:
És hogy miért lett hosszabb a tervnél a tény?
Kedvencünk, a GR65 jellemzően kerüli az aszfaltot. Nem mindig sikerül neki, de igyekszik. Mi pedig ma igyekeztünk, hogy ne nézzünk úgy ki, mint a többi hátizsákos a déli pihenőnél: nyakig sárosan és vizesen. Nem divatkövetés miatt, sokkal fontosabb volt a sebesség: minimalizálni az esőben töltött időt és megelőzni az elcsúszást (néhány gyaloglónak ez láthatóan nem jött össze). Szóval megelégedtünk a nyakig vizesennel: nem hagytuk el az aszfalt utat, ami mellett a fűben-sárban, néha nagyobb kanyarokat levágva vezetett a GR65. Az sem számított, ha valamivel hosszabb volt az aszfalt. Mondjuk 2 kilométerrel. Időben biztos mi nyertünk. Alig múlt 11 óra, már a célban voltunk. Találtunk egy fedett helyet, egy templom ajtaja előtt, ahol letelepedtünk, hogy majd itt kihúzzuk 3-ig, amikor be lehet menni a szállásra.
"Pechünkre" sikerült a helyi étterem territóriumába kerülni. Szóval délben jöttek, hogy mit eszünk. Így kénytelenek voltunk önfeláldozni, és ebédelni. Kis vörösbor támogatással pedig simán kihúztuk 3-ig.
Este a szállásadónk tett ki magáért, úgyhogy gasztró szempontból kiemelkedő nap volt a mai.
Napi gasztró
A déli önfeláldozásunk során két fő dologból választhattunk: menü vagy alacarte. A menü túl bőségesnek ígérkezett, nézzük a másikat! Égen-földön három tétel volt: 1/2 magret, magret és confit. Okosabb nem lettem, jöhet az MI. Kiderült, hogy a magret az kacsamell (rozéra sütve), a confit pedig hosszan elkészített kacsacomb. Soha rosszabbat, jöhet!
És ezek után jött a vacsora. Először is aperitívnek rögtön 3 fajta:
- Floc: helyi ital, szőlőmust Armagnac-kal lefojtva
- házi készítésű dió likőr, ami szintén tradícionális errefelé
- Naspolya, kakukkfű, rozmaring: ez biztos volt a harmadikban. De hogy még mi?
Persze mindet kipróbálta mindenki (3 francia, 1 olasz, 2 magyar)
Következőnek leves jött. Jó meleg volt, még mindig jól esett a déli hűvösebb várakozás után. Annyit sikerült megtudni, hogy mogyoróvaj leves. Egy-két összetevőt ha értettünk a receptből. Apropó recept: minden fogás előtt elmondta, miből, hogyan készítette. Az aperitívek esetében is! Persze franciául.
A következő fogás palacsinta volt. A töltelék sonka, rengereg hagyma, gomba. Már amit felismertünk.
Ezt követte valamilyen rizs. Itt a bambusz szót tudtam azonosítani, meg persze magát a rizst.
Befejezésül desszert, de itt már feladtam, hogy bármit is felismerjek, akár a szavaiból, akár az édességből (na jó, mandula volt a tetején).
Maradjunk annyiban, hogy hihetetlen finom volt minden.
Castet Arrouy, 11 km, 3 óra