20-23 fok, vagyis kellemes séta hőmérséklet, napsütés módjával, csöpp kis szitáló eső. Ráadásul az utak első osztályúak voltak, lényeges emelkedő sem volt (mondjuk az pont az utolsó 4 km-ben). Ellenben napok óta egyre jobban megváltozik a táj: 300 méternél magasabbra nem nagyon nyúlnak a dombok, a hegyi legelők helyett egyre több a megművelt föld. Sőt, legnagyobb meglepetésünkre ma egy hatalmas levendula mező mellett jöttünk el, sajnos még nem virágzott.
Igen, a távoli erdőig ez mind levendula.
A települések is jól néznek ki, íme pár bizonyíték.
Mi is rendben vagyunk, kb csak annyi fájós testrész és vízhólyag van, amire számítottunk.
Ráadásul ma alszunk a magyarul nagyon jól beszélő holland házigazdánknál. Roppant szimpatikus srác, idén kezdett szállás kiadással foglalkozni. Irdatlan munkát beletett, meg is látszik az eredménye, jól néz ki a ház és a szobánk is.
Szóval ma (még) nem panaszkodom. Csak dicsekszem: 2-3 kósza kilométer és elhagyjuk a 400. km követ! Ez egyben azt is jelenti, hogy ma valamikor átléptünk az út képzeletbeli felén!!
Napi gasztro
Ma napközben említésre méltó gasztronómiai esemény nem volt. Az, hogy kaptunk bőséges reggelit a kávé-kenyér-lekvár haromszögből, az legfeljebb a mennyiségben említésre méltó.
Na de a vacsorában volt egy igazi kuriózum.
Nem, nem a környezet, bár az sem volt semmi. De talán ezen a képen megtalaláljátok:
Igen, az az üveg kicsit kilóg a saláta, zöldségragus tészta, csoki puding sorból. És igen, magyar a szöveg rajta. A házigazda saját cefrézésű, a Bolyhosnál kifőzetett vegyes pálinkája (Búbosbanka tanya pálinka). Csak egy kis ízelítőt kértünk, de ez alapján nagyon jól sikerült!
De leírom még egyszer, hogy mindenkiben tudatosodjon, mekkor mókamester az élet: Franciaország közepén, Toulouse-tól mintegy 150 km-re északra, egy erdő közepi háznál a holland tulajdonos által Magyarországon cefrézett, a Bolyhos által kifőzött, 52 fokos vegyes pálinkát ittunk. Biztos nem hiszem el, ha nem kóstolom.
Rouillac, 24 km, 8,5 óra