Ezt leszámitva megint csendes napunk volt. Már az is felmerült bennem, hogy 25 nap gyaloglás után lehet, hogy belerázódtunk?
Két dolog volt azért, amit megemlítenék.
Az egyik, hogy ismét bebizonyosodott, Erika pár száz évvel ezelőtt máglyán végezte volna. Elmentünk egy, az út közvetlen közelében lévő, fedett kocsibeálló mellett. Se kerítés, se más védelem. Megjegyezte, hogy milyen jó esővédő. Hosszan ecseteltem neki, hogy ezt kocsibeállónak hívják, és arra használják, hogy kocsival álljanak alá. Kb még a végére sem értem, már futottunk vissza az én szememben is esővédővé változott építményhez. Történt ugyanis, hogy reggel két előrejelzőt is megnéztem, egyik sem jelzett csapadékot mára. Úgyhogy a komolyabb védelem (poncsó) a csomagban utazott, nálunk csak az esődzseki volt. Az is jó, de nem az ellen, amit ott kaptunk volna a nyakunkba. Megúsztuk.
A másik eset a városban történt, de ebben már semmi boszorkányság nem volt. Félúton nagy város volt, a lenti képeken látható. És piac volt! A sorsunk akkor pecsételődött meg, amikor az egyik húsos pultnál kóstolót kaptunk. Eldőlt az ebéd: piacos menü lesz. És lőn!
A nap többi része "csak" a szokásos egyik lépés a másik után. De a díszlet elég ütős volt.
És ha valaki (hozzám hasonlóan) szereti a számokat, az eddigi statisztikánk:
Vacsoránal (két francia nő, egy francia férfi és 2 magyar) kiderült, hogy a férfi valami irdatlan tempóban halad: 10 nap alatt tette meg azt az utat, ami nekünk 25 nap volt. Az évek során két ilyen teljesítményű emberrel már találkoztunk, mindkettő a húszas éveiben járt, mindkettő leszerelt katona volt. Ez jóval idősebb volt, nem tudom, hogy bírja.
Egy másik véglet, még tegnap estéről: bekopogott egy hosszú, ősz szakállú férfi a szállásra. Esett ugyebár, így poncsóban volt, fején egy csúcsos sapka, kezében bot - és enni kért a házigazdától. Kapott két szelet kenyeret, közte valamivel. Van, aki így gyalogol.
Napi gasztró
A tegnapi vendéglátónkban biztos, hogy egy szakács veszett el. Még reggelire is okozott meglepetést: kis saját sütésű zsemle, kenyér, kis tálkában valami édesség, egy másikban gyümölcs.
Az ebéd, ahogy említettem, piacos lett: kenyér, paradicsom az alap, ehhez jött kacsa (mi más) terrine és egy kis kecskesajt. A desszert csak félig sikerült: gyümölcs (eper) lett, de az édességet elfelejtettük.
A vacsi annyiban volt izgalmas, hogy halat kaptunk, ill. az étkezés végén egy zöld teát. Nem egy megszokott menü.
